„A legfontosabb kérdés”
Az ellenzék egy része úgy véli, a kormány nem tesz semmit – Pásztor Bálint szerint az új választások károsak lennének Szerbia számára
A Szerbiai Képviselőház tegnap délelőtt megkezdte a kormánnyal szembeni bizalmatlansági javaslatról szóló ülését, amelyen a Szerb Radikális Párt, a Szerbiai Demokrata Párt és az Új Szerbia 84 képviselőjének a kormány visszahívására vonatkozó kezdeményezést vitatják meg a képviselők. Az ülés délelőtti részében a kezdeményezés felhatalmazott beterjesztői, a képviselőcsoportok vezetői és Mirko Cvetković kormányfő szóltak a képviselőkhöz. Az ülés kezdetén a képviselők elfogadták, hogy a vitára szánt időt ötről tíz órára hosszabbítják, ami az ülés délutáni részében kezdődött el. Az ülésen a miniszterek többsége is jelen volt.
Az ülés folyamán a beterjesztők felrótták a kormánynak, hogy nem valósította meg a polgároknak adott ígéreteit, hogy „nem tesz semmit”, és hogy az EULEX misszió elfogadásával elismerte Koszovó függetlenségét. Mint többen is kiemelték, a kormány politikáját nem a kormányfő és a miniszterek alakítják, hanem az államfő.
Slobodan Samardžić (SZDP), a kezdeményezés felhatalmazott beterjesztője úgy értékelte, hogy a kormány gazdasági politikája is elegendő lenne arra, hogy megvonják tőle a bizalmat, de az EULEX misszió elfogadása és a Koszovó iránti politika a legfontosabb ok a kormány visszahívására, lévén, hogy a legfontosabb állami kérdésről van szó. A volt Koszovó-ügyi miniszter szerint az EULEX nem semleges, és bírálta a kormány ebben az irányban tett követelését, mert ez az ENSZ által szavatolt szuverenitásról való lemondást jelentené.
– Az egyetlen ok az EULEX misszió elfogadására az a tény, hogy változás történt a területi integritás és szuverenitás védelmének politikájában, és hogy a szerbiai kormány eleget tett a nagyhatalmak Koszovó elcsatolására vonatkozó követelésének – mondta Samardžić, aki állításai alátámasztása érdekében az Európai Unió és az Egyesült Államok több tisztségviselőjének kijelentéseit hozta fel, akik szerint az EULEX misszió nem lesz neutrális, hanem segíteni fogja Koszovó függetlenségének létrejöttét.
Az SZRP felhatalmazott beterjesztőjeként Ljubomir Kragović hangsúlyozta, hogy a kormánynak meg kell buknia, mert „engedékeny, udvarló és szolgalelkű” politikát folytat. Szerinte az ENSZ koszovói missziójának (UNMIK) a felváltása az EULEX misszióval, nem jelenti Szerbia diplomáciai győzelmét, ahogyan azt a kormány szeretné beállítani, szerinte akkor beszélhetnénk győzelemről, ha az UNMIK-ot ezer szerb rendőrrel töltötték volna fel.
Miloš Aligrudić, az SZDP frakcióvezetője minden idők legtehetetlenebb hatalmának minősítette a szerbiai kormányt, amely az EULEX misszió elfogadásával elismerte Koszovó függetlenségét, s ily módon lemondott területének 15 százalékáról. Aligrudić felvetette a kérdést: mit kért ezért cserébe a kormány?
– A lehető legrosszabb időben, a lehető legrosszabb kormánnyal rendelkezünk, amely koncepció, ideológia és cél nélkül, 126-ig tartó puszta számolással jött létre, s amelynek se múltja, se jövője nincs – hangsúlyozta Tomislav Nikolić, a Hajrá, Szerbia frakcióvezetője, bejelentve, hogy képviselőcsoportja is a kormány visszahívására fog szavazni.
Velimir Ilić, az ÚSZ frakcióvezetője szerint, az elhangzott vádak mellett, a kormány a koalíciós partnerek közti állandó nézeteltérések miatt sem érdemel átmeneti osztályzatot.
Čedomir Jovanović, a Liberális Demokrata Párt frakcióvezetője hangsúlyozta, hogy nem fognak bizalmatlanságot szavazni a kormánynak, mert az Szerbiát újabb problémák elé állítaná, és mert a radikálisok és a népnemzetiek kezdeményezése értelmetlen. Ugyanakkor kiemelte, hogy mindenképpen beszélni kell annak a kormánynak a munkájáról, amely „képtelen kivezetni a társadalmat abból, amiben húsz éve van”. Hozzáfűzte: a kormánynak sikerült megrontania a viszonyt a szomszédos államokkal, és megkérdőjelezte a kormány európai irányultságát. Hozzá hasonlóan vélekedett Vladan Batić (Szerbiai Kereszténydemokrata Párt) önálló képviselő is, aki szerint a kormány bukása visszalépést jelentene.
Pásztor Bálint, a kisebbségi frakció vezetője hangsúlyozta, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség továbbra is megbízik a Cvetković-kormányban, és meggyőződését fejezte ki, hogy az új választások károsak lennének Szerbia számára. Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy a kormánytól elvárja, hogy mint a hatalmi koalíció része tartsa tiszteletben a VMSZ alapprioritásait is, mert képviselői nélkül nincs meg a parlamenti többség. Ezen prioritásokként Pásztor az EU-hoz való közeledést, Vajdaság autonómiáját és a nemzeti kisebbségek jogainak kiszélesítését említette meg.
Mirko Cvetković kormányfő elvetette az ellenzék állításait, mondván, hogy hat hónapos fennállása óta a kormány számos téren sikeres volt.
– Az a meglátás, hogy a kormány semmit sem tesz, akkor lenne helytálló, ha nem lenne EULEX, ha nem született volna meg az ENSZ határozata Koszovóról, ha a kormány nem terjesztett volna be 64 törvénytervezetet a parlamentnek elfogadásra, ha nem lettek volna gazdasági intézkedések, gazdasági növekedés és relatív alacsony szintű évi infláció – mondta a kormányfő, hozzáfűzve, hogy a kormány diplomáciai és jogi módszerekkel folytatni fogja az ország szuverenitásának és területi integritásának megőrzéséért folytatott küzdelmet.
A kormányfőhöz hasonlóan vélekedtek a hatalmi koalíció képviselői és a szószékhez járuló miniszterek is. Vuk Jeremić külügyminiszter felszólította az ellenzéket arra, hogy csatlakozzon a kormány erőfeszítéseihez Koszovó megőrzéséért, mert, mint mondta, amennyiben nem lesz egység, félő, hogy Szerbiának nem fog sikerülni megvalósítania ezt a célt.
A kormánnyal szembeni bizalmatlanság kiszavazására vonatkozó javaslatot az ellenzék egy része november 4-én nyújtotta be, azzal a megindoklással, hogy a szerbiai hatalom közreműködött a EULEX misszió létrehozásában Koszovóban, amelynek szerintük az a feladata, hogy megvalósítsa a Koszovó függetlenségéről szóló, Martti Ahtisaari nevével fémjelzett tervezetet. A bizalmatlansági javaslatot beterjesztő három párt, valamint a Hajrá, Szerbia frakció képviselői, akik bejelentették, hogy a kormány visszahívására fognak szavazni, összesen 108-an vannak. Ahhoz, hogy a parlament bizalmatlanságot szavazzon a kormánynak, 126 szavazatra van szükség, s amennyiben az ellenzék nem biztosítja a szükséges szavazatszámot, akkor az elkövetkező hat hónapban nem tehet újabb javaslatot a kormánnyal szembeni bizalom megvonására.
Lapzártakor az ülés még tartott.
SZERKESZTŐSÉGI ÖSSZEFOGLALÓ
