Titok?
Újra sikerült olyan törvényt elfogadni, amely alkotmányossága megkérdőjelezhető. Ez önmagában még nem lenne gond, hiszen ilyesmi előfordul a komolyabb múltú demokráciakban is. Az európai országok többségében működő alkotmánybíróságnak pont az a feladata, hogy a törvényalkotók esetleges hibáit korrigálja.
A problémák akkor kezdődnek, ha a parlamenti többség a közvélemény, a szakértők és bizonyos állami szervek figyelmeztetése ellenére is kitart védhetetlen álláspontja mellett. Dacból, sértődésből vagy csupán pártfegyelemből.
Nézzük a részleteket. Június első napjaiban érkezett meg parlamenti eljárásba az Elektronikus kommunikációról szóló törvény javaslata. 7-én már napirendre is került ez a több mint 150 szakaszból álló, komoly telekommunikácós, informatikai szakszöveg.
Megkérdőjelezhetetlen, hogy 2010-ben egy lemaradni nem szándékozó, EU-hoz közeledő országban szabályozni kell az elektronikus kommunikációt. Ezt nem is vonta senki kétségbe. Azt viszont szóvá tették, hogy a törvényjavaslat néhány szakasza lehetővé teszi a rendőrség, a Biztonsági-tájékoztatási ügynökség (BIA) és más állami szervek számára annak követését, hogy az emberek kivel, mikor, honnan telefonálnak, e-maileznek, milyen honlapokat látogatnak... És ezeket az adatokat egy évig meg is őrizhetik. Mindezt bírósági határozat nélkül. Nem hallgathatják le a beszélgetéseket, de arról nyilvántartást vezethetnek, hogy kivel, milyen gyakran, mennyit beszélünk, levelezünk...
Az alkotmány 41. szakasza meglehetősen egyértelmű: „A levélnek és az értekezés egyéb eszközeinek titkossága sérthetetlen. Eltérések csak meghatározott időre és bírósági határozat alapján engedélyezettek, ha ez büntető eljárás folytatása vagy a Szerb Köztársaság biztonságvédelme miatt szükséges, törvényben meghatározott módon.”
Erre hetekkel ezelőtt figyelmeztetett az ombudsman és az adatvédelmi biztos. Módosítási indítványokat is benyújtottak, amelyek közül csupán egyet támogatott a Képviselőház bizottsága. A szerb nyelvű médiában heteken át folyt a kötélhúzás. Az ombudsmanék mellett kiálltak az újságíróegyesületek, az ügyvédi kamara, a bírák egyesülete, közéleti személyiségek. Időnként úgy tűnt, hogy a teljes közvélemény.
És néhány párt. A Szerb Megújhódási Mozgalom (SPO), Rasim Ljajić pártja és a VMSZ. A kormánykoalíciót alkotó 128 képviselőből 12. Nem túl sok. És itt érkezünk el az igazi problémához. Egy demokráciában az ombudsmannak, adatvédelmi biztosnak a szavára általában adnak. Olyan emberek töltik be általában ezeket a fontos a tisztségeket, akiket köztisztelet övez. Ha a magukat európaiként definiáló pártok lesöprik az asztalról az ombudsman szakmailag megalapozott érveit, az sose jó. Civilizált országokban nem is szokás.
Kedden szavaztunk. 117 „igen” szavazattal elfogadásra került a törvény. Mi négyen tartózkodtunk, Ljajićék megfeledkeztek az ombudsmant támogató nyilatkozataikról, az SPO-sok pedig azt hiszem nem szavaztak. Megint egyedül maradtunk. Legalábbis a Parlamentben. Most következhet az alkotmányossági felülvizsgálat. Nem férhet hozzá kétség, hogy mit mond majd az AB. Az már nagyobb talány, hogy az állítólag „Európába tartó” ország vezetése mikor kezdi el meghonosítani az európai értékeket. Titok.
