Miért írnak azok, akik nem olvasnak?
November 30-án megalakult a VMSZ Belgrádi Helyi Szervezete. 20 taggal. Fölemelő volt. A város szívében, a Terazije 45. szám alatt, a Stari Grad-i városrész épületében volt az alakuló ülés. Eljöttek többen a párt elnökségéből, de a Vajdasági Magyar Szövetség székelykevei, pancsovai, szerémségi szervezeteiből is. A B92 honlapján a megalakulásról szóló hírrel kapcsolatban ilyen hozzászólások jelentek meg (magyar fordításban): „Remélem, a közeljövőben megalakul a niši helyi szervezet is. Valahogy az összes Szerbiában működő párt közül a VMSZ tűnik a legkomolyabb választásnak. Ezekből a ’mieinkből’ nem sok haszon van“. „A VMSZ az egyetlen európai párt, amely kiérdemelte a nem-vajdaságiak bizalmát is.” Így írtak rólunk.
Nem meglepő módon, a vajdasági magyar közéletben vannak más vélemények is. De azt a bensőséges hangulatot, amit aznap Belgrádból magammal hoztam, nem tehetik tönkre a rosszindulatú „elemzők” sem. Azok sem, akik az elmúlt 36 órában, a közvélemény ellenünk hangolása céljával, pl. a következő kérdéseket tették fel: „mi motivál egy maroknyi szerbet arra, hogy belépjenek egy magyar előjelű pártba?; Miért maradtak ki a történetből a belgrádi magyarok?; Szerb szavazatokra számít a VMSZ a közelgő választásokon? Nem bízik a vajdasági magyar szavazóbázis növelésének lehetőségében?; Egy magyar nemzeti párt miért a szerbség felé nyit? Nekik jobban hiszünk, mint saját nemzettársainknak?; Nem arról van itt most szó, hogy a VMSZ elindult a szlovákiai magyar politikus, Bugár Béla alapította Most-Híd párt nyomdokain, amelyet a magyar kormány sem fogad el a felvidéki magyarság autentikus képviselőjének?”
Számítva az ilyen jellegű visszhangokra, ezeket a kérdéseket még a november 18-i blogbejegyzésemben előre megválaszoltam. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a támadások milyen kérdések köré csoportosulnak majd. Mivel ma sem tudnék pontosabban fogalmazni – előre elnézést kérve az ismétlésért – idemásolom a 2 héttel ezelőtt megfogalmazott válaszokat, az akkor még nemlétező kérdésekre:
„Legalább 15 éves álom az, hogy a VMSZ Belgrádban is rendelkezzen szervezettel. Nem a nagyzolás miatt. És nem is azért, mert azt gondoljuk, hogy a választási eredmény, a megszerzett mandátumok száma a jövőben attól függ majd, hogy a fővárosban hogyan szerepel a VMSZ. Nagyon nem.
A párt célkitűzései, prioritásai változatlanok maradnak. Elsőre talán furcsának tűnik, hogy egy belgrádi szerb ember miért szeretne belépni egy olyan pártba, amely a magyarság érdekeinek érvényesítéséért és a vajdasági autonómia kiteljesedéséért küzd. Mi is megkérdeztük ezt tőlük. Azt mondják azért, mert a VMSZ elvszerű, értékalapú politizálást folytat. Ez egyedülálló a szerbiai politikai szintéren. Nem fűződnek hozzánk botrányok, a belgrádi média sem tudott rajtunk fogást találni – így látnak bennünket.
Vannak köztük magyar gyökerű emberek, és olyanok is, akikről ez nem mondható el, de csalódtak a többi, Belgrádban (is) működő pártban és szimpatikusnak tartják a Vajdasági Magyar Szövetséget. A VMSZ-en kívül levő magyarok egy pici része biztosan fanyalog majd. Nem nehéz előrelátni, hogy lesznek olyan vélemények is, hogy a párt föladja az elveit, a programját, mantraként ismétlődik majd a megbélyegzés céljával használt „versenypárt” minősítés.
Azok az emberek, (akik csatlakoztak hozzánk) nem ezt érdemlik. Fontosnak tartják a szerb-magyar viszonyokat. Évek óta működtetnek egy civil szervezetet, amely ezt tűzte a zászlajára. Többen közülük jobban ismerik a magyar történelmet és irodalmat, mint mi magunk. Hozzánk szeretnének tartozni és dolgozni akarnak – képviselni a VMSZ politikáját. Büszke vagyok arra, hogy egy szervezetben fogunk tevékenykedni. Remélem, hamarosan az évtizedek óta Belgrádban élő magyarok közül is csatlakoznak majd néhányan.” Eddig a 2 héttel ezelőtti idézet.
A nagy írók közül többen mondták: „Azok, akik írnak, előbb olvassanak!”. Hasznos lenne ezt a tanácsot megfogadni. Sok félreértés elkerülhetővé válna. A rosszindulat ellen viszont az olvasás sem segít.
