Mi történt és mi nem

Szinte minden politikus évértékelő sajtótájékoztatót tart a napokban. Ezek között elég furcsára sikeredettek is vannak. Vannak, akik valós eredmények hiányában minden apróságot korszakalkotó vivmányként mutatnak be.

Én ahogy tavaly is, itt a blogon próbálom tárgyilagosan összefoglalni mi történt, és mi nem az idén, a Parlamentben. Ami a teljesen száraz adatokat illeti, a következő írható le: a Szerbiai Képviselőház az idén 308 jogszabályt fogadott el. 37 új törvényt, 63 törvénymódosítást, 161 nemzetközi megállapodást, 29 határozatot, 3 rezolúciót, 1 ügyrendet és 14 kinevezésről szóló végzést.

Elfogadtuk a parlamentről szóló törvényt, valamint az új ügyrendet (házszabályt), amelyeknek köszönhetően (elméletileg) önállóbbá vált a törvényhozás, intézményi és pénzügyi szempontból egyaránt, valamint egyértelműen gördülékenyebbé vált a munka. Új bankkormányzót választuttunk Dejan Šoškić személyében. Megszavaztuk a dohányzásellenes törvényt, amely nem aratott osztatlan sikert a dohányosok és a nemdohányzók körében sem. Módosításra került a nyelvhasználati törvény és a regionális fejlesztésről szóló jogszabály, elfogadtuk az amnesztiáról szóló törvényt, amely nagy jelentőséggel bír a behívónak korábban nem eleget tevő, többnyire külföldön élő polgáraink számára.

Az idén se hiányozhatott a Képviselőház napirendjéről Koszovó kérdése. Újra alkalmunk volt őszintének lenni és kimondani azokat a Belgrádban nem mindig túl népszerű gondolatokat, amelyeket a mi közösségünk tagjainak többsége vall. Szép dolog a szerb-albán megbékélés szükségességéről beszélni, de erről 20-30 évvel ezelőtt kellett volna gondolkodni. Akkor nem ott tartanánk, hogy pl. Szerbiának már több mint 10 éve 1 dinár adóbevétele sincs a térségből.

Számunkra azonban elsősorban nem a felsorolt ügyek bírnak a legnagyobb jelentőséggel. Sokkal fontosabb a kollégiumokról szóló törvényjavaslatra benyújtott 5 módosítási indítványunk elfogadása, amelyeket a kollégiumi vezetőinkkel történt egyeztetetést követően nyujtottunk be. Ezek elfogadtatása azért jelentős, mert sikerült megőrizni a nemzeti tanácsok hatásköreit a diák –és egyetemista jólét témakörére vonatkozóan.

Hasonló a helyzet a felsőoktatásról szóló törvény módosításának folyamatában elfogadott 7 módosítási indítványunk esetében is. Ez az eset arról is szól, hogy miért fontos a parlamenti képviselet. 2004-ben még az MNT Felsőoktatási Albizottsága javasolta azt pl., hogy az egyetemi karok alapszabályával összhangban magyarul is lehessen vizsgázni, diplomamunkát írni. Most a törvény részévé váltak azok a megoldások, amelyeket 6 évvel ezelőtt (amikor a VMSZ éppen nem volt parlamenti párt) Belgrádban még lesöpörtek az asztalról.

Jó hír az alapítványokról szóló törvényjavaslatra átadott 2 módosítási indítványunk elfogadása is. Nem mellékes, hogy a jövőben az immár elfogadott törvényben meghatározott módon, az alapítványok elnevezése eredeti magyar helyesírás szerint bejegyzett szavakat is tartalmazhat majd.

2 parlamenti határozatjavaslat az idén alkalmat adott arra, hogy az 1944/45-ös magyarellenes vérengzésről beszéljünk. Tavasszal a srebrenicai népirtás (hivatalos szóhasználat szerint: gaztettek), ősszel pedig a szerbek és Szerbia más állampolgárai ellen a ’90-es években elkövetett gaztettek elítélésől szóló deklarációról folytatott vitát a Parlament. A magyar áldozatok kérdését sose szoktuk olcsó napipolitikai csatározások témájává tenni. De most ki kellett mondani: a történelem nem a ’90-es években keződött. A negyvenes években emberek tízezreit végezték ki bírósági ítélet nélkül, csupán nemzeti hovatartozásuk miatt. Eljött a végső ideje annak, hogy a javaslatunkra megalakult szerb-magyar történész vegyesbizottság tényfeltáró munkáját követően, határozat szülessen a Szerbiai Parlamentben és a Magyar Köztársaság Országgyűlésében a kollektív bűnösség eltörléséről, az ártatlan áldozatok rehabilitálásáról.

Megszünt a kötelező sorkatonai szolgálat is. Erre civilizációs vivmányként tekintünk. Ugyan a térségben Szerbia hozta meg utolsóként ezt a döntést (mint oly sok más ügyben is ez lenni szokott), de a lényeg a lényeg: 2011. január 1-től csak az megy katonának, aki szeretne. Az is megnyugtató, hogy a Kormány végre olyan költségvetési javaslatot terjesztett be, amely Vajdaság pénzelését illetően, ha éppen hogy csak is, de összhangban van az Alkotmánnyal.

Az egyik legfontosabb feladatunk 2010-ben is a természetes körzethatárok visszaállítása volt. Látni kell sajnos azt, hogy amíg 1992-ben egy tollvonással átkerült Ada, Magyarkanizsa és Zenta Bánátba, addig a visszaút sokkal hosszabb és kacskaringósabb. Több mint 10 különböző jogszabályt alapoztak az elmúlt 18 év során a minden logikát nélkülöző körzethatárokra. Ezeket egyenként kell módosítani. Az idén a rendszámtáblákról szóló szabályzatot sikerült nekünk megfelelő módon módosíttatni - a nagykikindai korszak január 1-től véget ér majd az adai és zentai (SA) autótulajdonosok számára, de saját redszáma lesz pl. Magyarkanizsának (KA), Óbecsének (BČ) vagy Topolyának (BT) is. A 2010-től 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó területrendezési tervre vonatkozóan is a módosítási indítványunk elfogadását követően sikerült megnyugtató módon rendezni a körzethatárok kérdését.

A részeredmények elkönyvelését követően most rövid időn belül sikerülhet teljes mértékben rendezni a körzethatárok kérdését. Most nagyobb esély mutatkozik erre, mint 1992 óta bármikor. (Addig is Bojan Pajtić december 24-én átadta az új Tisza-hidat. Majd lefordultam a székről amikor azt mondta: „a híd összeköti Bácskát Bánáttal”. Szerintem jelenleg még sajnos Bánátot köti össze Bánáttal. Egyedülálló módon).

Talán ezek lehetnek a 2010. év legfontosabb parlamenti állomáshelyei. Mindezekről és még sok más sikerről és kudarcról részletesen írtam az idei 33 blogbejegyzésemben. Azt talán már mondanom sem kell, hogy a magyarság szempontjából fontos kérdésekben (körzethatárok, 1944., oktatás...) az idén sem számíthattunk a Demokrata Párt színeiben a Képviselőházban ülő és hallgató „díszmagyarokra”. De ezzel majd ők elszámolnak a saját szavazóiknak. Meg a lelkiismeretüknek. Nekünk pedig bőven maradt tennivalónk 2011-re is.

Most néhány hét szünet következik a Parlament munkájában. Az új szezon kezdetéig új blogbejegyzés se lesz. Addig is, boldog új évet kívánok mindenkinek!