Még egyszer
A mai Magyar Szó Idézünk című rovatában Bertrand Russel tanácsára találtam. „Soha ne kövesd el ugyanazt a butaságot kétszer, hiszen elég nagy a választék!” – mondta valamikor a Nobel-díjas gondolkodó.
A Kormányban szerintem még nem találkoztak ezzel az idézettel. Vagy nem tartják megszívlelendőnek. Tegnap estétől ugyanis a jövő évi költségvetésről vitázunk. Egy olyan javaslatról, amely nincs összhangban az ország Alkotmányával. Nem először történik ilyesmi. A végrehajtó hatalom 2006. óta eddig még mindig alkotmányellenes költségvetést terjesztett be.
Pl. az idei átütemezésnél is tavasszal. Nagy harc volt. Akkor írtam először a 7%-ról a blogban. Most újra aktuális. Mondtam is ma a felszólalásom elején a pénzügyminiszter asszonynak, hogy kénytelen vagyok minden évben ugyanazt az érvrendszert emlegetni.
El kellene már ennek az országnak döntenie, hogy őszinte híve a decentralizációnak vagy félmegoldásokat ácsolgatunk.
Persze most ügyesebb volt a Kormány. Most először FORMÁLISAN megvan a 7%. De ez csak a látszat. A tartományi költségvetésen ugyanis átfolyik a vajdasági önkormányzatoknak szánt 6,3 milliárd és az oktatásban dolgozók bérére elkülönített mintegy 25 milliárd dinár transzfereszköz. Egyik nap megérkezik a vajdasági költségvetésbe, másnap pedig tovább kell utalni a végfelhasználóknak. Nemlétező, „üres” pénz ez. Szerbia más részein is kapnak fizetést a tanárok és az önkormányzatokat is pénzelik a köztársasági költségvetésből.
Ha ezt a több mint 31 milliárdot nem számoljuk (mert nem számolhatjuk), amelyek felhasználásáról nem a vajdasági szervek döntenek, akkor már világos, hogy képteneség betartani azt az alkotmányos kötelezettséget, hogy a 7% 3/7-edét nagyberuházásokra kell fordítani. Nem lenne miből pályázatokat kiírni a gazdáknak, vállalkozóknak. Nem lenne miből utakat építeni, egészségházakat, iskolákat felújítani.
A fenti számokat Jovica Đukić, demokrata párti tartományi pénzügyminiszter is így látja. Ez derül ki a mai Dnevniknek adott interjújából. Jó, hogy reggel az autóban elolvastam. Kétségtelen, hogy igazunk van.
Alkotmányellenes költségvetést pedig az idén se fogunk megszavazni. Beszélgetni viszont örömmel fogunk a kormány képviselőivel. Főleg arról, hogy elfogadják a módosítási indítványunkat.
Jövőre meg talán a Kormány is megfogadja Bertrand Russel tanácsát. És nemcsak azért, mert matematikus (is) volt. Azokra az emberekre érdemes hallgatni, akik 98 évet éltek. Ők tudnak valamit...
